+36 70 294 7382 bpt.tanciskola@gmail.com

Tegnap este néhány barátommal, akikkel nem mellesleg a tánciskola, a tánc maga hozott össze, egyikünk ajánlására elmentünk együtt táncolni. Egy táncestre, ahol még a férfiak ténylegesen felkérnek táncolni és nem tánc közben az ember lánya mögé lopóznak és csapnak le rá kérdés nélkül… Félreértés ne essék, ennek is meg van a maga bája, csak nem az én számomra.

Amikor még a tánc szorosan összekötötte ezt a kis baráti társaságot, akkor sem igazán jártunk el csak úgy táncolni, gyakorolni. A jól megszokott partnerekkel a tanfolyamokon róttuk a köröket, de egyáltalán nem kamatoztattuk tudásunkat. A magam részéről tudom, hogy miért nem tettem ezt, a többieknél csak gondolom, hogy hasonlóak járhatnak a gondolataikban. Egyszerűen nem volt önbizalmam hozzá. Rettegtem, hogy egy idegen férfi felkér, aki jogosan gondolhatja azt, hogy ha eljövök egy ilyen eseményre, akkor csak tudok egy s mást erről a táncról és aztán majd jól csalódik, hogy hát igazából mégsem és egy szám után kellemetlenül búcsúzunk el egymástól és tovább csodálom a táncoló párok látványát, immár a parkett széléről… az est végéig… ha mégis lenne egy újabb bátor jelentkező, akkor kedvesen elhárítanám úgyis, hogy jobban jár, ha mást kér fel, nem vagyok olyan jó, nem lenne igazán jó élmény.

De hát akkor minek is kezdtem el táncolni? Miért töltök hetente több órát tánctanulással, ha az igazi élményt teljesen eltaszítom magamtól, meg sem próbálom csak megtartom magamnak a tudást, hogy még véletlenül se kelljen mások előtt felvállalnom, hogy mit is szeretek igazán csinálni. Meg aztán nem is akkor tanul meg igazán táncolni az ember, ha az órán tanult koreográfiát hibátlanul meg tudja csinálni zenére! Hanem akkor tud igazán táncolni, ha nincsenek adott lépéssorok, mégis folyamatosan egytt mozgunk partnerünkkel.

Elhatároztam, hogy ennek valamilyen formában véget kell vetni, mert így semmi értelme az egésznek. A első nagy áttörést egy év végi táncos rendezvény hozta, ahol szintén egy baráti társasággal, de saját táncpartner nélkül érkeztem. Úgy voltam vele, itt mostmár meg kell próbálnom, hagynom kell, hogy vezessenek, tudnom kell követni. Egyértelműen jó élmény volt. Volt, hogy botladoztam és nem tudtam a lépést, nem értettem igazán, hogy partnerem mit szeretne, de az igazi táncosok, akik igazi partnerek tudnak lenni, ők segítenek.

A tegnap esti rendezvényen is csakis ezt tapasztaltam. Különböző életkorú és tánctudású fiatalember kért fel az est során és ha valami nem sikerült, együtt nevettünk rajta, segítettük a másikat és egyszerűen élveztük a táncot.

Amiért én személy szerint ajánlom, hogy járjunk el táncestekre, vagy legalábbis a tanfolyami órákon vállaljuk be a párcserét az maga a tanulás. Rengeteget fejlődhetünk azzal, hogy nőként megtanulunk követni, férfiként pedig megtanulunk vezetni. A partnering alapja mégiscsak ez. Nem alá- és fölérendeltségről van szó, a partnerek egyenértékűek, mégis megvan mindenki szerepe. Egy táncos esten pedig akár új lépéseket is tanulhatunk, ami csak előnyünkre válhat. Lehet, hogy az első alkalmakkor a negatív élmények száma több lesz, mert kellemetlenül érezzük magunkat, ha valami nem megy, de ha ezt levetkőzzük, csodás táncélményekben lehet részünk. Megtanulunk igazán táncolni!

A táncestek azok az események, ahol a férfiak igazi férfiakként, a hölgyek pedig igazi nőkként viselkedhetnek, ahol a tánc után egy pohár bor mellett akár ismerkedhetünk is, ahol kiléphetünk a komfortzónánkból, ahol igazán táncolhatunk. Nem utolsó sorban pedig idegenekkel együtt is közösségben érezhetjük magunkat.

A.