+36 70 294 7382 bpt.tanciskola@gmail.com

Jön a nyár, mondjuk nem pont ma, május 14-én 9 fokkal és esővel, de azért már érezzük vagy legalábbis már nagyon akarjuk érezni, hogy végre itt a jó idő, lehet menni nyaralni, strandolni, kiülni egy fröccsre a haverokkal. Mi ezt az időszakot a tánciskolában nem szeretjük, ez szerintem senki számára nem titok. Ilyenkor a szabadtéri programok előnyt élveznek, inkább ülünk ki egy korsó sörre a kollégákkal munka után, minthogy bemenjünk a táncterembe és gyakoroljuk a lépéseket, ami biztos, hogy nálam is sokszor húzó erő lenne, ha mondjuk szeretném a sört. De való igaz, jó időben töltsünk minél több időt a szabad levegőn, ha már a legtöbben napi 8 órákat egy zárt irodában töltjük.

Azonban bennem mindig is felmerült a kérdés, hogy jó-jó, jön a nyár, mégis az edző termek így is tele vannak, ott valahogy nem áll meg az élet és nálunk is a fitness órákra valahogy nyáron is nagyobb érdeklődéssel érkeznek a vendégek. A kitartóbb táncolni vágyók persze nem értik, hogy nyáron miért nincsenek rendes, megszokott tanfolyamok, ő csak kétszer megy el nyaralni, de amúgy ő jönne, ő nem akar hónapokat kihagyni. Mi sem szeretnénk, de muszáj, mert néha-néha jönne el csak egy-egy társa vagy még páran vagy még talán ő sem, mert nagy baráti iszogatás lesz pont aznap este és hát most mégis megérdemli a pihenést.

Ami pedig az én válaszom arra, hogy miért is nem mennek a tánc tanfolyamok nyáron, abszolút a saját véleményem, erről brit tudósok még nem írtak semmit (vagy még csak nem jött velem szembe).

Mert nem sportként tekintünk a táncra, hanem puszta örömforrásként, szórakozásként. Ami egy részről jó, hiszen ennek is kell, hogy a lényege legyen, de azért nem elhanyagolható, hogy komoly edzés is egyben. Nemcsak testben, hanem fejben is. Nem véletlenül jönnek ki a vendégek testileg-lelkileg elfáradva, mégis feltöltve a teremből az óra végén. Rengeteg lépést teszünk meg 60 perc alatt, ha meg mondjuk épp egy pattogósabb bécsi keringő van terítéken, akkor már néha futásként is megélhetjük a dolgot. Mégis talán lélekben tesz hozzánk a legtöbbet a tánc. Tudatosabbak leszünk tőle, hiszen hogy jól tudjunk táncolni, pontosan tudnunk kell mikor mit teszünk a testünkkel, honnan hova szeretnénk eljutni. Amint sikerül is jól megcsinálnunk, boldogok is leszünk, hatalmas mosollyal az arcunkon és már tényleg élvezetből csináljunk újra és újra a figurákat. Az meg csak hab a tortán, hogy ezt egy jó közösségben, együtt élhetjük át, óra végén egymást dicsérve, hogy “láttuk ám mind annyian, hogy mintha csak felhőkön lépdeltél volna quickstep közben.”

De mégis, ha meg akarunk tanulni táncolni és nem megy, véleményem szerint hamarabb feladjuk az egészet, inkább majd a lagziban is egyet jobbra- egyet balra táncolunk, az beton biztos, azt nem tudom elrontani. Valamint hamarabb mondjuk le egy számunkra tényleges lelki örömforrásról, mint arról, hogy most sikerült 50 guggolást megcsinálni a teremben pihenés nélkül (ez is fontos, nem vitatom ennek tényét).

Véleményem szerint, azért hagyunk fel hamarabb a tánccal, ha más program bejön vagy épp nem megy, mert ez kívülről kevésszer (sajnos) látható eredményekkel jár. Az edzőterembe pont azért járunk, hogy jól nézzünk ki, jól érezzük magunkat a testünkben. De sokaktól hallom azt, hogy nem szeretnek amúgy edzeni, unalmas, fárasztó de megcsinálja, mert van egy cél, ami centikkel mérhető és azt el kell érni. Van mibe kapaszkodni. A táncnál ez nem így van. Ott is vannak célok, de azokat, ha elérjük, nem tudjuk mindenkinek megmutatni, mert nem mindenki ismeri mondjuk a kizombát és fogalmuk sincs, hogy most jól csináltuk-e a figurát vagy éppen nem. És ez egy igazán nagy probléma társadalmi szinten, hogy nem magunknak akarjuk az eredményeket és a célokat elérni, hanem másoknak. Ha más nem látja, csak én élem meg, akkor az olyan, mintha nem lenne, nem tudom kitenni sehova, nem likeolhatja senki más. Pedig a legfontosabb a lelki boldogság, a bennük érzelmileg, személyiségileg felgyülemlő kérdések megválaszolása magunkról és a válaszok alkalmazása magunkon. Ezekre pedig rengetegszer a tánc is meg tudja adni a választ. Hogy milyen emberek vagyunk pontosan, nyitottabbak vagy zárkózottabbak, esetleg dominánsabb felek vagyunk egy kapcsolatban vagy épp az ellenkezője, hogy nyugodtabbak vagyunk-e egy kihívás során vagy frusztrációt érzünk. Hogy mire is vágyunk, inkább az egyéni célokra fókuszálunk vagy a csapat (jelen esetben a táncpartner) maga fontosabb, hogy közösségbe szeretnénk-e tartozni vagy sem, egy közösségben vágyunk e a középponti szerepre, vagy inkább a hallgatóság vagyunk. Hihetetlen de ezekre a tánc megadja a választ, ha ténylegesen foglalkozunk közben magunkkal is, figyeljük magunkat, ha tudatosabbak vagyunk.

Ezért nem szabad kihagyni a táncórákat sem, mint az edzéseket, mert magunk megismerni egy egész életen át tartó folyamat is lehet és akkor vagyunk igazán boldogok, hogy ha legbelül magunkkal kiegyeztünk.

smiling-young-dancing-couple_23-2147744865

Ancsa